B. B. King

Riley B. King (B. B. King) (Itta Bena, Mississippi, Egyesült Államok 1925. szeptember 16.) Minden idők talán leghíresebb bluesgitárosa
Egy ültetvényen született a Mississippi állam beli Itta Benában. 9 évesen kezdett gitározni, közben kórusba is járt, ahol énekelni tanult. 20 éves korában Memphisbe ment unokatestvéréhez, ahol kezdetben utcazenélésből próbált megélni, később a helyi WDIA rádióállomás lemezlovasaként dolgozott, amivel regionális szinten ismertté vált. Lemezlovasként kapta a „The Beale Street Blues Boy” becenevet, mely később „Blues Boy King”-re, végül csak B. B. Kingre rövidült. Egy idő után ismét gyerekkori szerelme, a gitár felé fordult, és a Modern Records kiadásában elkészítette első felvételeit.
1968-ban Johnny Winterrel és Mike Bloomfielddel koncertezett nagy sikerrel, aminek következtében a The Rolling Stones 1969-ben meghívta amerikai turnéjára. Ugyanebben az évben szerezte a "The Thrill Is Gone" című dalát, mellyel már nem csak a blues, de a poplisták élére is felkerült. A dal sikereinek köszönhetően King egyre inkább a kommersz popzene felé fordult. Egyre keresettebb előadó lett, dalai megjelentek TV reklámokban, TV showkban, ezzel együtt azonban egyre kevesebb lemezt adott ki.
Munkássága elismeréseként 1984-ben beválasztották a Blues Foundation Hall Of Fame-be, 1987-ben pedig a Rock And Roll Hall Of Fame-be. Minden idők legaktívabb zenésze, még 70 éves korán túl is évi 200 fellépése van. Szenvedélyes szerencsejátékos lett, vegetáriánus, nem iszik alkoholt és nem dohányzik. Állítása szerint tizenöt gyermek apja, melyek mind más anyától származnak.
1992-ben játszik Gary Moore After Hours című albumán.
1993-ban részt vett a Blues Summit-on, 2000-ben pedig elkészítette az Eric Claptonnal közös, Riding with the King c. lemezt. 2005-ben a University Of Mississippi díszdoktorává avatták.


A kisgyerek korától gitározó King soha nem járt tanárhoz, tudását teljes egészében autodidakta módon sajátította el. Az évek során folyamatosan fejlődött technikája, és pár év alatt a bluesvilág egyik legjellegzetesebb gitártechnikáját tudhatta magáénak. Stílusában érződik a delta blues lüktetése, de ezt a hangzást sikerrel vegyítette a kor más gitárosaira jellemző dzsesszes motívumokkal, így létrehozva az eredeti B. B. King-hangzást. Saját bevallása szerint az akkordjáték sosem volt az erőssége, de tempóérzéke, ujjvibratoja, és az egész dallamjátéka egyedülálló.


forrás:Wikipédia, Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A rock története I. (Budapest, Glória Kiadó, 2005, ISBN 963-9587-09-5)